2024. június 4-én iskolai ünnepség keretében megemlékeztünk a trianoni tragédiáról. A műsort a 7.a osztály tanulói adták.
Június 4-e a nemzeti összetartozás napja, nemzeti emléknap. A magyar országgyűlés 2010-ben nyilvánította a trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává. Kimondta: a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek.
Kérdezhetnénk, miért beszélünk egyáltalán róla, hiszen 100 év telt el azóta. Miért van erre szükség? A II.világháború óta agyonhallgatták a nemzetünket ért tragédiát, hallgattak határon kívül rekedt testvéreinkről. A Kádár-rendszer félt a nemzeti érzéstől, hiszen ez kovácsolta eggyé nemzetünket 1956-ban. Ideje a „kizökkent időt helyre tolni”.
A trianoni békeszerződés magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia – amelynek Magyarország is része volt – az első világháborút elvesztette. A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát:
Erdélyt Romániához csatolták, (1,5 millió magyart)
Felvidéket, Kárpátalját Csehszlovákiához. (1 millió magyart)
Bánát, Bácska, Muraköz, Dél-Baranya, Szerémség, Horvátország a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. (fél millió magyar)
Őrvidéket Ausztriához csatolták. (26 ezer magyart)
Magyarország területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkent. Lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra. 3,3 millió magyar került határon kívülre. A magyarság 1/3-a került szülőföldjén kisebbségbe. Az elcsatolt területek fele színmagyar település volt. Magyarok milliói kerültek román, jugoszláv vagy csehszlovák uralom alá. Mintha iskolánk 300 tanulójának egy harmadát, 100 gyereket kizárnánk, hogy nem tartoznak közénk, nem járhatnának ide.
Amíg a magyarságban megvan az összetartozás tudata, az egymásért érzett felelősség, az önző egyéni érdekek és az anyagi javak hajszolása helyett, addig ez a nemzet erősödik. A történelem során minden nagy ellenfelet, amely legyőzött bennünket, túléltünk. Ha nem tiporjuk sárba, nem felejtjük el a múltunkat, erőt meríthetünk, tanulhatunk belőle.
A történelmet megváltoztatni nem tudjuk. De emlékeznünk kell, hogy a múltunkat ne feledjük. Mert aki nem ismeri és nem becsüli meg a múltját, annak nincs jövője.
Szarvasné Joó Anikó
