Hagyomány, hogy a 7. évfolyamosok minden évben hat napot Erdélyben tölthetnek a
Határtalanul program keretében. Március 17-én 20 tanulóval indultunk felfedezni Erdély
szépségeit, hagyományait.
A határ átlépése után a Királyhágón csodálkoztunk rá a szépséges hegyvidéki tájra, majd
hamarosan megérkeztünk Bánffyhunyadra, ahol egy eredeti fakazettás templom történetét
ismerhettük meg . Hosszú utunk Farkaslakán ért véget, ahol elfoglaltuk szállásunkat és finom vacsorát is kaptunk.
Másnap reggel csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Nándi bácsi is, aki nap mint nap
fáradhatatlanul mesélt , rengeteg ismeretet, személyes élményt osztott meg velünk. Beszélt a csodálatos vidék földrajzáról, történelméről, legendáiról, gyógynövényeiről, állatvilágáról. Farkaslakán felkerestük Tamási Áron szülőházát, megkoszorúztuk sírját. Egy kicsit lazáb program következett ezután, hiszen betekintést nyertünk a kürtőskalács készítésének folyamatába, sőt, az előre elkészített kürtőskalácsokat meg is süthettük magunknak. A jóízű falatozás után a Kalonda –tetőn megnéztük a szénégetők baksáit, majd Korondra utaztunk. Itt egy nagyon érdekes és a világon egyedülálló mesterséget ismerhettünk meg: a taplászást. Érdekes volt látni, hogy az egyszerű taplógombából hogyan készülnek szebbnél szebb használati és dísztárgyak.
Ha már a sóvidéken jártunk meglátogattunk egy sófeldolgozót. Megtudtuk, hogy a
kibányászott só különböző rétegeiből más-más termék készülhet ( étkezési só, fűszersó,
sószappan ,fürdősó, fürdőbomba stb,) és láthattuk azt is, hogy hogyan szeletelik fel a
hatalmas sótömböket. Közben finom kézműves ételeket ( sajtot, lekvárt, kenyeret)
fogyasztottunk ebédre. A nap zárásaként a helyi középiskola közreműködésével folklóresten vehettünk részt. Az igazgatónő települést bemutató beszéde után a helyi fúvószenekar, népdalénekes és néptáncosok szórakoztattak bennünket. Az est végén nagyon megható volt a Himnusz és a Nélküled című dal közös eléneklése.
A harmadik napon erdélyi kalandozásunkat a Csíki- medencében folytattuk. Először
Csíksomlyón a kegytemplomot kerestük fel. A templombelső gazdag díszítése, egyedülálló
Mária szobra elkápráztatott minket. Lehetőségünk nyílt megérinteni a csodatévő szobrot is.
Az áhítatot a kíváncsiság váltotta fel, hiszen a csíkszentsimoni Csíki sör-és csipszgyárban
részt vettünk egy gyárlátogatáson. Itt láthattuk, hogy hogyan lesz a krumpliból csipsz.
Mindeközben a kísérő felnőttek egy része betekintést nyert a sörgyártás rejtelmeibe is.
Ezután hosszú utazás várt ránk, hiszen kanyargós utakon jutottunk el Gyimesbükkre, az
ezeréves határhoz. Megnéztük az egykori határátkelő maradványait, a korabeli MÁV
legkeletibb vasúti őrházát, valamint az egykori határkövet is. Az ismertetőt nagy hóesésben hallgattuk végig, majd hazatértünk szállásunkra, ahol kellemes meleg és finom vacsora várt bennünket.
Pénteken körüljártuk a mesés Medve tavat Szovátán, megnéztük a sóhegyeket, s aki akart
meg is kóstolhatott azokból egy kis darabot. Majd egy nagyon szomorú emlékhelyre
látogattunk: a bözödújfalui víztározóhoz. Meghatódva hallgattuk a víztározó kialakulásának körülményeit, az akkor ott élő családok tragikus sorsát, s felmehettünk az eredeti templom helyén kialakított kis kilátóba is . A siratófalnál és a kopjafáknál a szétszóródott családokra emlékeztünk. Innen nem messze van Kőrispatak, mely a szalmakalap készítéséről híres. A világ legnagyobb szalmakalapja alá többen is aláfértünk. Megismertük és magunk is kipróbálhattuk a szalmafeldolgozás egyszerűbb lépéseit, megcsodáltuk a múzeumban a szalmából készült kalapokat , egyéb tárgyakat .Azt is megtudtuk , hogy a kalap viselési módjának milyen jelentései vannak. Miután a Csodakút friss forrásvizét megkóstoltuk betekinthettünk egy régi malom működésébe is.
Szombaton ismét buszra szálltunk, hogy újabb tájakat hódítsunk meg. A Pongrác-tetőn hó
fogadott bennünket, így hát hógolyóztunk egyet. Innen csodálatos kilátás nyílt a környező
tájra. Hosszú, kanyargós utak végén érkeztünk meg a Gyilkos- tóhoz, mely legendáiról és
különleges látványáról híres. Utunkat tovább folytattuk, már alig vártuk, hogy
megpillanthassuk a Békás-szorost. Ez a vidék egyik legismertebb látványossága, mely
meredek sziklafalaival és kanyargó útjaival igazi természeti csoda. A szoros szinte kapuként
vezet át a hegyek között és olyan hangulatot áraszt, mintha egy másik világba lépnénk át. A
táj szépségeitől elvarázsolva ültünk ismét buszra, hogy a nap végén tegyünk még egy sétát
Székelyudvarhelyen. Itt felkerestük az Emlékezet parkját, ahol 13 híres ember szobra
tekinthető meg.
Vasárnap a finom reggeli után elbúcsúztunk szállásadóinktól és haza indultunk. Délután
érkeztünk meg Mikepércsre sok-sok szép emlékkel, felejthetetlen kalanddal gazdagodva. A
hat nap során nemcsak gyönyörű helyeken jártunk, hanem még jobban megismertük
egymást is és rengeteg közös élménnyel gazdagodtunk. Mindenki számára örök emlék
marad ez az utazás.
Ónadiné Bodó Rita, Pálinkás Antalné
